Halványkék marcipán (is lehetett volna)

Lehúzás. Ez az a szó, ami leginkább eszembe jut a tegnap este után. Budapesti Pálinkafesztivál 2013.  

Előre bocsátom, hogy a pálinka felhozatal nagyon erős volt. A Gyulai Pálinka Manufaktúra, Báró Harruckern – Vackor pálinkája vitte a prímet, szóval ha valahol látjátok mindenképpen kóstolásra javasoljuk, a hungarikumok megérdemlik a főhajtást.

Szerencsére eljutottunk odáig, hogy valódi minőséget kapunk, valamint erre igény is van. Persze ez nem csak a pálinkára jellemző, mert mostanra a megszállottak kiharcolták a kulturált alkohol fogyasztásának trendjét is. Sajnos azzal, hogy manapság menő alkoholos fesztiválokat szervezni (és minden hétvégére jut is belőle bőven) az is jár hogy a közönséget ott fejik meg, ahol tudják.

Lássuk ennek ékes példáját:

Helyszín: (micsoda meglepetés) a Budai Vár.

Időpont: 2013. október 3. csütörtök.

Szereplők: a felvilágosult alkoholizmus hívei.

Szóval az egész ott kezdődik, hogy kérnek tőled 2000 Ft-ot belépő gyanánt, amiért kapsz egy poharat. (wc papírra és melegítő kandeláberre ebből az összegből már nem futotta, pedig mindkettőre igény lett volna fura módon) A terület meglepően pici volt. Sem az Oroszlános udvar, sem pedig a Palota „C” épület előtti része nem volt a rendezvény része. (mondom még egyszer 2000 Ft). Ezen a kis helyen 17 (pálinka)kiállító volt, ami szám meglepően alacsony, ráadásul a Rézangyal máris 3 hellyel indult, hiszen a Szemtelen és az Art Collection is külön pavilont kapott. Egy indokolatlan VIP a rendezvény kellős közepén pöffeszkedett. Nem értettem akkor sem és most sem a miértjét. Zsíros kenyeret 600 Ft-ért sikerült vennem, de végül is nem enni mentünk ugye...

Összehoztak egy viszonylag jó zenei felhozatalt, de sajnos ezt is képesek voltak agyonverni. Ottjártunkkor a nagyszínpadon Szabó Balázs zenélt az ő bandájával, a kis-színpadon pedig, Egyedi Péter egy szál gitárjával. Igen, egyazon időben. Lehet tippelni, hogy mennyire lehetett hallani...

Miután lement a nap kellemetlenül hideg lett és melegedő lehetőség nem lévén inkább távoztunk. Ezen tevékenységünk közben a kapuban álló biztonságiaktól elköszöntünk, ahogy tanították nekünk hangos, érthető „viszont látásra” mantrával, de lehet, hogy befagyott a fülük, mert választ nem kaptunk, de ezen már akkor jókat vidultunk.

Összegezve: szerencsére jó társasággal voltam, így nem sikerült elpocsékolniuk a csütörtök estémet, de ez nem a rendezőkön múlt.

Remélem a jövő heti Oktoberfest megpróbálja, legalább annak a látszatát hozni, hogy a közönség igényei is fontosak.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.