Fishing on Orfű szubjektív

A Fishing on Orfűt követően most már itthon vagyok Budapesten, de persze visszavágyom. Hiányzik. Az orfűi fesztivál mit sem változott tavaly óta, vagyis annyit igen, hogy a „szívem csücske” megnevezés már nem igaz, ugyanis idén rájöttem, hogy mostanra szerelemmé mélyült. Remélem nem lesz hűtlen a jövőben sem.

 

 

Elfogadtam a hibáit, mint például a domborzati feltételeket, ami miatt kénytelen voltam kifejleszteni egy új sportágat a „domb surfing”-et, értsd: a dombról nem a megfelelő módon történő leérkezés, ami súlyosbítható, ha az ember egy korsó sört magára borít a kivitelezés közben. Tapasztalatból mondhatom, mivel ez a teljesítményem olyan szépen sikerült, hogy a közelben ülő hatfős társaság megtapsolt (sajnos pontot nem adtak érte). Jövőre be lehetne venni az off programok közé ezt is, ha már a tavalyi ötletünket megvalósították idén.

Elviseltem, hogy a takarítás az eddigiekkel ellentétben nem volt megfelelő, mivel a személyzet éppen a legnagyobb csúcsban kezdett hozzá a tusolók rendbetételéhez, pedig ha napközben csinálják nyilván senkinek sem tűnik fel, annak okán, hogy mindenki a tóban, vagy annak környékén próbál ilyenkor regenerálódni.

 

 

Sőt, ígérem, hogy a Kispál napot is megpróbálom megbocsátani, pedig ez az esztrád műsor hagyott maga után kérdéseket bennem. Például, hogy a felkért zenészek némelyike miért nem tett bele kis energiát? Vagy ha már a zenekart nem tisztelte meg azzal, hogy nem lesz kínosan satu részeg a produkció alatt, akkor a közönségre miért nem volt tekintettel? Hogy miért a leginkább megosztó Fluor Tomi feat. Óriás tűnt a leginkább felkészültnek? Hogy Ganxsta Zolee-ék saját produkciójukkal sikeresen leiskolázták, majdnem mindenkit - tisztelet a kivételnek -, akkor a nem kivételbe soroltak elgondolkoztak-e legalább egy kicsit önnön magukról? Valamint, hogy a nulladik napot követően miért kellett magamnak feltennem a kérdést: „mi a szart ittam úristen, és miért nem volt az elég!”?

 

 

Persze az elkövetkező napokon kompenzált engem a Panoráma Camping dombján a program, így a szívem csücske fesztivál nem engedte, hogy az újonnan felismert szerelem érzése elcsökevényesedjen.

 

Csütörtök

 

Első nap a Paso, Punnany Massif, Brains, hármasával kezdtünk a Nagyszípadnál.

Paso ismét a legnagyobb forróságban délután 6-kor nyitotta a programot a tűző napon. Tényleg, nem tudja valaki, hogyha a trombita ki van téve közvetlen napsütésnek, az nem melegszik fel és süti meg a száját annak, aki megszólaltatja? Szerencsére a Punnany az előző napi teljesítményét messze túlszárnyalta, így megbocsájtottunk nekik a korábbi botlást. A Brains, pedig mindkét nap megmagyarázhatatlan dolgot művelt a közönséggel, így tőlem ők maximális pontszámot kapnak. (És ezzel itt követem meg Gergőt, mert a nulladik napon a Fény pultnál kb 20 perces beszélgetésbe telt, mire „felismertem”, mondjuk ő még mindig jobban járt, mint a múltkor Fehér „Krisztián” Balázs, de ez egy teljesen másik történet).

Az Unicum színpadon a Tej koncertjét kár lett volna kihagyni, a látvány annyira szürreális volt a részeg táncos fiúk miatt, amit nagyon hosszú ideig nem fogok elfelejteni. A zene nekem mindig is tetszett, de meg merem kockáztatni, hogy meg kell fontolni ezen elemek megtartását, bár lehet, hogy úgy megint csak nem venné őket komolyan a világ, pedig szerintem: Tej zenekart minden nappaliba!

A „kis”Nagyszínpadon ezen a napon csak a Subscribe pár taktusát hallottam, valamint egy fél Soerii & Poolek-et, amiről meg is jegyezném gyorsan, hogy Kubányi Bálint bikinis felsőtestének látványa kiégette a retinámat. Kösz az élményt Bálint!

 

 

Péntek

 

Második napon a kötelező tólátogatást követően a sátor előtt hallgattam végig a PUF-ot és mikor már azon vettem észre magam, hogy a hátamon fekve hangosan énekelek úgy döntöttem ideje függőleges helyzetben elindítanom az estét.

Heaven Street Seven volt a következő, amit Orfű mondjuk úgy, Szeparéjában, a domb tetején, barátnőm által, saját VIP-nek kinevezett sörpadokon hallgattunk végig. A Heveny nagyon jó volt, ami sajnos hang nélkül éneklő Papp Szabi miatt a Supernemről nem mondható el. Kár érte.

Ezen a ponton vitatkoznék Eszterrel, mivel a saját és a környezetem véleménye szerint is az egyik legkiemelkedőbb koncertélményt szállította a Supernem, teljes mértékben megszolgálva a nagyszínpadot. A három és fél nap egyik legőszíntébb zúzása volt, teli domboldallal és a színpad szélén bulizó Quimbyvel. - Az Uralkodó

Pénteken természetesen nem hagytam ki az Isten Háta Mögött koncertjét, ami nagyon klappolt ismét, de persze elfogult vagyok. Nagyon rövidnek éreztem és emiatt utána heves reklamálásba kezdtem Pálinkás Tamásnál, aki váltig állította, hogy a szerintem 35 perces koncert 50 perc időtartam volt. Kérem jelentkezzen, aki lemérte!

Mivel jócskán összefolynak a pénteki események, ezért kérem nézzétek el nekem, ha nem tartom be a tényleges kronológiai sorrendet. Ami tuti, hogy a napot a Viasat6 sátorban zártuk. Itt elsőként az Akkezdet Phiai-t értük el. A koncert tökéletes volt, bár számomra érthetetlen, hogy miért nem voltak többen. A közönség soraiban feltűnt pár zenész, akik a meglepetés erejével hatottak ottlétükkel és itt most nem Ganxsta-ra gondolok, aki barátaival vizi pisztollyal lőtte a gyanútlan közönséget.

Utánuk Siska következett, aki a hip-hop-ot nálam jobban értők és ismerők szerint „nagyon adta” Orfűn.

 

Szombat

 

Az utolsó nap reggelére annyira kifáradtam, hogy ébredés után azt hittem már vasárnap van és megyünk haza, de nagyon nagy hiba lett volna, ha véletlenül ez megtörténik.

Napközben lenéztünk az Öko játszótérre, ahol el is töltöttünk jó pár órát. Nagyon jó ötlet volt bevenni ezt a programot is a területre. Társjáték és a kézműves foglalkozás miatt újra valódi táborozónak éreztem magam. Lengőtekét utoljára talán Csillebércen láttam... Vagy Zánkán… A lényeg, hogy piros nyakkendő volt akkor még a nyakamban, szóval nem csodálom, hogy itt nem annyira ismerték a szabályokat. Az animátorok a rekkenő hőség ellenére is folyamatosan nagyon kedvesek és lelkesek voltak. Őszintén remélem, hogy jövőre is lesz lehetőség ismét „Ki nevet a végén”-t játszani ugyanilyen rugalmas szabályokkal valamint gumibelsőből kalapot készíteni.

 

 

Az első koncertünk ezen a napon a Szabó Balázs Bandája lett volna, ha beférünk a sátorba. Sajnos kiszorultunk, amit azért is sajnálok, mert az új felállás eddig még kimaradt az életemből és reméltem, hogy ezt most pótolhatom. Majd legközelebb.

 

 

Az ezt követő koncert élményeim az üvöltés jegyében teltek. Az Óriás a kisNagyszínpadon, majd a Vad Fruttik a Nagyszínpadon, végül a Kutya Vacsorája volt a sorrend. Maradjunk annyiban, hogy nem véletlenül nem volt hangom még hétfőn este sem.

 

 

Aztán tényleg haza kellett jönni. Most itt ülök a laptopommal lebarnulva, rekedten, fájó kézzel de telis-tele érzésekkel, amik évről-évre feltöltenek. Köszönöm az ideit, és várom a következőt!

 

 

Fotók: Felvilágosult Alkoholizmus

 

Szerda (0. nap) galériája:

 

 

 

 

 

Csütörtök (1. nap) galériája:

 

 

Péntek (2. nap) galériája:

 

 

Szombat (3. nap) galériája:

HAMAROSAN!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.