Művészetek Völgye 2013
Egy hét múlva hegedűszóra reggelizem!
Sokáig „készültem Kapolcsra”.
Azok az ismerőseim, akik valaha voltak a Művészetek Völgyében lelkesedéssel és boldogan meséltek az ottani élményeikről, amik alapján nem alakult ki bennem határozott elképzelés arról, hogy milyen is lehet, de azt tudtam, hogy hasonló dolgokat szeretnék átélni, mint ők. Első évben, amikor végre sikerült lejutnom a fesztiválra és túl voltam az első programokkal zsúfolt – mellesleg rendkívül hosszú – napon, ebéd alatt értettem meg, hogy a korábbi beszámolók miről is szóltak.
Leültünk egy kifőzdében egy asztalhoz, kértünk egy adag húslevest és csendben beszélgettünk. Érkezett három számunkra idegen, nagyon feldobott srác, akik megkérdezték, hogy nem bánjuk-e, ha leülnek.
Foglaljatok helyet.
Néhány perc.
Jó a leves?
Kértek fröccsöt?
Mit csináltatok tegnap?
Az első pillanatokban úgy éreztem, hogy csak szeretnék
üldögélni,
nézni,
nyugodtan enni,
viszont olyan gyorsan pörgetett fel a kedves nyitottság, őszinteség és lelkesedés, hogy nem is vettem észre, az egész vendéglővel beszélgetünk. A jelen lévő szilárd és folyékony dolgokat táplálkozó húsz-huszonöt fő mai napig bennem élő "Kapolcs"!
vidrózskoc
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
