Az Ördögkatlan Mulatsága

 

Mucsi Zoltán, Scherer Péter és Szikszai Rémusz két órán keresztül keresték A Mulatságot, Halotti Tort, örömöt, sírást, a világ és a társadalom rendezőelvét, az élet értelmét, illetve bármit, amit befolyásolni tudnak, vagy ha olyan nincs is, legalább értelme van.

Mivel ezek közül egyiket sem találhatták, ezért küzdöttek, és maguknak csináltak mulatságot, tort, komédiát és tragédiát. Mindezt az abszurdra jellemző tömörséggel, némi cinizmussal, rengeteg spontán - ami a szereplőknek -, és megírt - ami pedig a szerzőnek köszönhető - nyelvi humorral. 

A darab fogadtatásáról, és a hangulatról talán az mond el a legtöbbet, hogy a háromszázadik előadás kapujában álló produkció rengeteg nézőt vonzott, mégsem jelentett problémát a teljes csend megteremtése kezdéskor. Kültéri eseményről lévén szó, elkerülhetetlenül akadtak sem Mrozeki verzióban sem a rendezésben nem szereplő elemek - pl. kutyaugatás, szirénázó mentőautó -, amiket a szimbiózisban működő hármas gördülékenyen épített az előadásba, fokozva a spontaneitás, és profizmus érzését.

Sajnos a darab időpontja nem volt igazán szerencsés, mert éppen a katarzist megelőző percekben kezdett a Quimby egy másik helyszínen (ami behallatszott a színpadra), ez pedig sok nézőt kényszerített kényelmetlen helyzetbe. Mentek volna, de nem akarták a darabot félbehagyni, és ahogyan ez a vastaps alatt kiderült: nemcsak a nézőknek, hanem a szereplőknek is sürgős volt a befejezés - inkább választották a koncertet, és a zene hallgatást, mint a jól megérdemelt tapsot.  

Mégis Quimby ide-vagy oda, az élmény tökéletes volt.

 

 

 

Fotók: Felvilágosult Alkoholizmus

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.